2017. május 17-én ellátogattunk Nyíregyházára a falumúzeumba. A 10.Szk. pedagógiás csoportja mellé csatlakozott még 10 diák a gimnázium osztályaiból. A válogatás szempontja a tanévben végzett érdemi munka jutalma volt. Az időjárás kegyes volt hozzánk, lehetővé tette, hogy kedvünkre nézelődjünk a látnivalók s
A sétát a mesterségek utcájában kezdtük. Megnéztük a mézeskalácsos, a kalapos, a bognár, a kádár műhelyeket. Ennek az épületsornak a végén a babakocsi kiállításra és a régi korok gyermekjátékaira csodálkozhattunk rá. Következett az a látványosság, amiért a kirándulásunkat terveztük, megérkeztünk a régi tanodába, mai nyelven a XIX. századi iskolába. A tantermeket megcsodálva láthattuk, hogy dédszüleink, elődeink milyen iskolapadokban ültek, hogy nézett ki a tanterem belseje, milyen szemléltető eszközöket használtak abban az időben. A tárlókban láthattunk az 1800-as évekből származó okleveleket, bizonyítványokat, irkákat, pennákat, sőt a palatáblát is megcsodálhattuk. Az előttünk sorakozó sok-sok dokumentum, ellenőrző, osztálynapló, korabeli módszertani kiadvány betekintést adott egészen az 1960-as évek oktatási világáig. A fényképek, a korabeli szemléltető eszközök visszahozták számunkra Bice-bóca történetéből megismert iskolás életet, annak a kornak a hangulatát. Gondolatban átléphettük a történelmi korok világát, mi is Szűcs Ferkókká válhattunk.
Mivel az időnk behatárolt volt, ezért tovább haladtunk a faluban. Sorba jártuk a különféle szatmári, szabolcsi, beregi portákat, betértünk a református templomba, a haranglábnál és a szatócsüzletnél is megálltunk. Sok fotót készítettünk, a pellengért sem hagytuk ki, éppúgy, mint a csűröket, fészereket, istállókat. A furik is előkerült, ahol azonnal értelmet kapott a „furik részeg” kifejezésünk. Láttunk szegényes és jobb módú portákat egyaránt. A régi foglalkozások berendezett műhelyeit is megcsodálhattuk, szikvízüzem, pálinkafőzde, kovácsműhely, és szinte sorolhatatlan az a seregnyi látnivaló amiben részünk volt. A tipák portán az állatsimogató lecövekelt bennünket egy időre. A kiskecskék elbűvöltek bennünket, tovább sem akartunk menni, pedig hát ezután következett az újdonság, az Árpádkori település. Nagyon érdekes volt visszarepülni ezer évvel korábbra. Az akkori elődeink életével, körülményeivel ismerkedhettünk meg egy színes és szíves kalauzolás során.
Az időnk rohamos fogyása miatt már csak rápillantottunk a szárazmalomra, a térség temetőit bemutató emlékparkra, a földkunyhókra, a cigányházakra, a múzeumfalu első épületegyüttesére. Nagyon hamar elszaladt az a pár óra, amit ott töltöttünk, de érdemes volt. Mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani, menjetek, el nézzétek, meg azt a sok-sok csodát, amit ez a röpke kirándulás nyújtott nekünk.
Fné. Nórika néni és a 10.Szk pedagógiás csapata