Kedves Ballagó Diákok! Kedves Szülök! Kedves Vendégeink!

Ezek a gondolatok mai világunkban is érvényes, megfogadni való tanácsot tartalmaznak. Most, ebben a vírussal terhelt világunkban sokszor lenne okunk csüggedni, elkeseredni, bánkódni, mégis tudnunk kell mindig újrakezdeni. Egy új korszak kezdődik a most végzős diákok számára is, amikor az általános iskolát befejezve tovább lépnek a középiskolába.

Kedves ballagó Gyerekek! Ez a mai nap elsősorban a Ti ünnepetek. Véget ért az itt töltött 8 évetek, végérvényesen lezárul egy történet.

Tanulmányaitok alatt sokszor kérték tőletek tanáraitok, hogy meséljetek, mondjatok el egy történetet, írjatok egy fogalmazást. Gyakran nyűgnek, megoldandó feladatnak éreztétek ezt.

Most pedig észrevétlenül elkészült a közös történetünk regénye, amit az elmúlt évek együtt töltött eseményei alkotnak. Megőrzik ezt a történetet a fényképek és a szívekben lévő emlékek.

Milyen dolgok szerepelnek ebben a történetben?

A közösen átélt programok, ünnepi műsorok, farsangi fellépések, kirándulások, gyermeknapok, játékdélutánok, túrák. Az iskolai élet első napjainak izgalma, az erdei iskola eseményei, mellett először táboroztatok távol a családtól. Komoly kihívást jelentett számotokra a digitális oktatás bevezetése. Öröm volt veletek ezeket a történeteket átélni.

Kiemelkedő, különleges osztály volt a tiétek. Sok mindent véghezvittetek, amire a fejeteket adtátok. Van, aki csak szerényen, az önmaga előtt lévő akadályok legyőzésével, míg mások több területen is kiemelkedtek. Van, aki a tanulásban, van, aki a sportban, van, aki a különleges frizurájával, míg más az osztályfőnöki figyelmeztető gyűjtésével. Mindennek a legnagyobb értéke, a legmaradandóbb élménye számomra az volt, hogy együtt éltük meg. Együtt töltöttük a napjainkat, és ezáltal személyes életünk, emberi történetünk közössé vált. Közös történetet írtunk, ami csak a miénk. Megírtuk munkával, sok-sok küszködéssel, csalódással és szívbéli örömmel, ragyogó sikerekkel, s hála Istennek, nemegyszer humorral. Eközben átéltük együtt élni nem mindig könnyű, de érdemes. A történet közös, de mindannyian máshogy olvassuk.

Máshogy olvastuk, amikor történt, máshogy olvassuk most, és máshogy fogjuk olvasni néhány év múlva. Biztosan máshogy emlékeztek a következőkre is! Soha nem felejtem el, milyen komoly feladatot jelentett számotokra magyarórát, matekórát tartani nektek testnevelésóra után. Az osztály egyik fele a rosszullét miatt már hazament, míg a másik fele a teremben kornyadozott. Természetesen nem az állóképességetekkel volt a baj csak a hozzáállásotokkal.

Szerencsére az évek alatt a testnevelés órák megedzettek benneteket. Igaz, a rosszullétek nem maradtak el, csak átkerültek a dolgozatírások előtti pillanatokra. Néhányan igazi színészi vénával rendelkeznek, mert még nyolcadikban is sikerült megvezetni az osztályfőnököt, tanárokat és a szülőket. Sokszor csak utólag derült fény a zsiványságra.

Most úgy érzem, hogy ez alatt a nyolc év alatt odaadtunk mindent, amit csak adni tudtunk, s Ti befogadtatok mindent, amit be tudtatok fogadni. Lehetett volna többet? Csinálhattuk volna jobban mi, tanárok és Ti diákok? Biztosan! Hibáztunk? Nemegyszer! Mégis most úgy gondolom a többség jól dolgozott, néhányan kiválóan, mindenki számára példamutatóan. De néhányan tehettek volna többet is. Úgy hiszem ezen már kár töprengenünk.

A történet kész, rövidesen véget ér. új történetbe kezdünk bele, új szereplőkkel, új távlatokkal és új lehetőségekkel. A közös történetünk azonban megmarad, eligazít az új történeteinkben, és - komolyan hiszem - erőt fog adni a jövőhöz.

Kedves Gyerekek! A felnőtté válás egyik fontos állomása, hogy tudtok nyitottak lenni mások gondjaira, észrevenni, ha a másik segítségre szorul, és legfőképpen megtanultok hálásnak lenni.

Hálásnak a szüleiteknek, akiknek gondoskodó szeretete és figyelme végig kisért történetünk lapjain.

Kedves Szülök! Szeretném Önöknek is megköszönni a közös munkát, a bizalmukat és azt a segítséget, amit ezen idő alatt önöktől kaptunk. Ugye milyen jó dolog itt lenni? Itt lenni és büszkének lenni a saját gyermekünkre. Elhomályosodik a tekintetünk, könny szökik a szemünkbe, ha csak rágondolunk, hogy szinte már felnőtté vált az, akit nemrég még járni, beszélni tanítottunk, akit óvodába, majd a kisiskolába kisértünk. De legyen akárhány éves is, ö mindig a mi, féltve őrzött vérünk lesz. S ez így van rendjén.

Kedves Kollégák! Nehéz, de örömteli feladat volt ballagó diákjainkat idáig eljuttatni. Milyen gyorsan eltelt ez a nyolc év, mégis időnként milyen hosszúnak tűnt egy-egy nap, egy-egy hét!

Köszönöm a tartalmas, türelmes, következetes munkátokat, köszönöm mindazt a törődést, szeretetet, aggódást, amit nyolc év alatt kaptak a diákok Tőletek.

Kedves Lányok és Fiúk! Elértetek egy történet végére, reményeim szerint számtalan szép emlékkel, felvértezve olyan tudással és szemléletmóddal, amelynek a későbbiek során hasznát fogod venni. Választottál továbblépési irányt. Sokan közületek már konkrét, jól átgondolt jövőképpel rendelkeznek, mások még ezután fogjak megtalálni azt a szakmát, amelyben boldogulásukat keresik. A döntés talán nem is annyira nehéz: ugyanis minden szakma, minden munka egy sikeres életút alapja lehet, amelyet örömmel, becsülettel végeztek, amelyben kiteljesedhettek. Elkezdődik tehát egy újabb történet. Ehhez kívánom azt, hogy legyen mindig önbizalmad, ismerd meg képességeidet, légy nyitott az új dolgokra, és soha de soha ne félj a csalódástól. Ne félj tőle, mert nem tudod elkerülni. De nem is kell, mert ezek is tapasztalatokkal vérteznek fel, s minél gyorsabban fel tudod dolgozni, annál erősebbé válsz majd általa.

Tudod mi az, amit el tudsz kerülni, a kudarcot. Mert nincs olyan, hogy kudarc, amíg te magad fel nem adod.

Egy amerikai sportoló szavaival búcsúzom Tőletek:

„Mindenki képes elérni célokat. Ne hagyjátok, hogy elbátortalanítsanak, amikor szeretnétek valóra váltani egy álmot. Végül, használjátok ki, hogy fiatalok vagytok! Akkor is ragaszkodjatok álmaitokhoz és céljaitokhoz, ha a megvalósításuk lehetetlennek látszik!"

Ballagó diákjaink: Balogh Ramóna, Berki Ketrin Mirella, Farkas István, Fintor Alexandra, Fintor Nikoletta, Horváth Gusztáv Brendon, Kiss Csaba Márk, Kóka Alex, Kóka Kevin, Kondor Ádám, Lakatos Kristóf Milán, Lakatos Levente József, Mezei Barbara, Módis Márk Krisztián, Papp Noémi, Tóth Bence, Tóth Vanessza, Uri Norbert.