Újszerű megoldás volt az, hogy a történet szereplőit láthatták a kivetítőn, miközben a mesélő hangosan mesélt. Bevonta a gyerekeket is, aminek ők nagyon örültek. Kérdéseket tett fel nekik, amikre ügyesen válaszoltak, sőt kórusban bekiabáltak. Mesélés közben zene is szólt, énekeltek az előadók, furulyáztak, és szintetizátoron kísérték a dalokat. A gyerekek úgy érezték, mintha részesei lennének a cselekménynek és őszintén izgultak, hogy a jó győzedelmeskedjen. Maga a történet igen egyszerű, követhető volt még az óvodásoknak is. A lényeg az, hogy felszabadultan énekeljenek és jól érezzék magukat. Miközben az igazság érzetük is elégtételt nyert. A jó gyerekek erőszak nélkül győzedelmeskedtek a rendbontók között, sőt még meg is változtatták őket, mert belátták, hogy eddig sok rosszat elkövettek. Ennek ellenére, amikor bajba kerültek, önzetlen segítséget kaptak. A gyerekek nagyon elégedettek voltak a történet befejezésével, mert ők őszintén hiszik, hogy ennek így kell történnie. Bár a felnőttek is így gondolnák. 

Ezek az alkalmak nagyon hasznosak, mert sok gyerek anyagi okok miatt, csak az iskolán keresztül jut színvonalas kulturális élményhez. Ez pedig elengedhetetlen a személyiség pozitív fejlődéséhez.