Most ebéd után kezdődtek a programok, hogy ne legyen üres járat, előbb az alsó tagozatosok indultak az akadályversenyre, addig a felsősök sport vetélkedőn vettek részt. Hogy igazságos legyen, vegyes csapatokat állítottunk össze, így mindenkinek egyenlő esélye volt a győzelemre. Voltak ügyességi és erőnléti feladatok, így minden gyerek hozzájárulhatott saját csapata eredményéhez. Meg kell mondani, hogy a nagyok közül többen voltak, akik mindezt nem érezték át és csak úgy tessék-lássék álltak a munkához. Ez alatt az alsósok az öt állomás között vetélkedtek, nekik való feladatokkal kellett megbirkózniuk. Mindegyik feladat ehhez a jeles naphoz kapcsolódott. Amikor az alsósok végeztek, csere volt, ők mentek sportolni, a nagyok pedig mentek az állomásokra. Nekik már egy kicsit nehezebb feladatokat kellett megoldani. Amit meg is tettek. Sok azonos eredmény született, így a rangsorolásnál az idő is számított. Ez alapján hirdették ki a helyezetteket.

A Márton napi vígasság elengedhetetlen része a bőségesen megterített asztal. Az ebédlőben hatalmas tálakon szolgáltak fel sült krumplit, sült tököt, libazsíros kenyeret lilahagymával és nagyon finom réteseket különféle töltelékkel. Ha igaz az a mondás, hogy ha Márton napon bőség van, egész évben az lesz, akkor akik ebbe az iskolába járnak, gazdag év elé nézhetnek. Ami nem változik egy évben sem, az a Márton napi lámpás felvonulás. Délelőtt folyamán elkészítettük a díszes lámpásokat, szürkületkor pedig kezdődött a nap szó szerinti fénypontja. Többször körbevonultunk az udvaron, libával kapcsolatos énekeket énekelve.

A kicsik itt is aktívak voltak, szívesen énekeltek, a nagyok visszafogottabbak, szégyenlősek,  de azért ők is szívesen mentek lámpással a kezükben. Emlékezetes volt ez a nap, jó, hogy részesei lehettünk.