Általuk és értük leszünk jobbak. A tőlük kapott energiával leszünk mi, férfiak is képesek egyre többet és egyre jobban teljesíteni. Általuk leszünk gazdagabbak. Ők jelentik az életet. Ők vigyáznak ránk fogantatásunktól kezdve…

Oly sok mindent köszönhetünk a nőknek! Először az édesanyánknak köszönjük, hogy vagyunk. A nőknek lehetünk hálásak az első, meg a következő, és a végső, a sírig tartó szerelemért. És a gyermekeinkért. A nő kétségtelenül egy csodálatos teremtmény. A legtöbbször megosztó, de mindenképpen szeretetre és tiszteletre méltó, olyannyira, hogy a legtöbb műalkotást a világon Ő ihlette.

Számtalan szerepben ismerhettük meg, a tüzes, kitartó szerető, a hűséges társ, az otthon melegének oltalmazója, az odaadó, ha kell önfeláldozó anya. Az ember társas életre ítéltetett. Harmonikus együttélésünk alapja a kölcsönös tisztelet, és megbecsülés. Ők teremtik meg az otthon melegét…

Persze a nők is elvárják, s joggal várják el, hogy mi is kedvesek legyünk hozzájuk, hogy gondoskodjunk róluk, hogy becézzük őket. Hogy figyelmesek legyünk irántuk. Mert minél jobban szeretjük mi, férfiak a nőket, annál kedvesebbek lesznek hozzánk ők is.

Ne feledkezzünk hát meg róluk ezen a szép tavaszi ünnepen. Köszöntsük őket egy szál virággal, mosollyal. És szeressük őket tiszta szívvel! Kedves lányok, asszonyok! Kívánjuk, hogy legyenek mindig szépek, kedvesek és végtelenül boldogok! Végül pedig, hogy mit is jelent számunkra igazán a nő, a társ, Radnóti Miklós szavait szeretném idézni

Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízü vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrüző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst -
és néha félek tőled én,
ha villámszínü vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany, -
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

Tóth Péter