Még meg sem szólaltak, de már nagy derültség támadt a nézők között- akik az óvodások és az alsó tagozatosok voltak- , ugyanis a bohóc ruha mágnesként vonzotta a szemüket , és jó kedvük támadt a látványtól. Ezt a vidám hangulatot végig megőrizte az előadó páros. Ugyanis nagyon eltalálták ennek a korosztálynak nem csak az érdeklődését, de a humorérzékét is. Ők még a szóvicceket nehezen értik meg, de a helyzetkomikumok már érthetők számukra is. Arra is figyeltek, hogy egy-egy vicces mozdulat arckifejezés többször is ismétlődjék, hogy mindenki megértse. Egyszerűek voltak a zenei betétek, könnyű ritmusokkal, fülbemászó dallamokkal. Igyekeztek minél több gyereket bevonni a műsorba, szerepeltetni a színpadon, hiszen nekik a mozgás és szereplési vágyuk határtalan. ők még szeretik megmutatni magukat és nagyon örülnek az elismerésnek. Az 50 perces előadás pillanatok alatt elrepült, a végén még vonatoztak is. Annyira tetszett a gyerekeknek az előadás, hogy hangos vastapssal és „vissza- vissza” kiáltozással fejezték ki tetszésüket. Néhányszor ismételtek, de aztán mégis csak véget kellet vetni a zenének („és haza mentek a legények”) Soha rosszabb előadást!