Minden tantárgynak vannak olyan részei, amelyeknél elengedhetetlen a régi, már bevált frontális osztálymunka alkalmazása. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tanuló 45 percig csak a tábla felé fordulva passzívan a pedagógust hallgatja, hanem kisebb-nagyobb megszakításokkal más pedagógiai módszer is alkalmazásra kerül.

 Differenciált tanítási órák

Ezeken a tanórákon jobban előtérbe tudjuk helyezni a tanulók egyéni képességeit, egyénre szabott feladatokkal: lehetőséget adva a felzárkózásra és a tehetséggondozásra. A pedagógusoktól ezen órákra való felkészülés több előkészületet igényel, hiszen szinte minden különböző képességű gyereknek a neki megfelelő feladatot kell biztosítani az előrehaladáshoz. A differenciálásra kiválóan alkalmasak a különböző csoportmunkák és a kooperatív tanítási órák és foglalkozások is.

Csoportmunka és a kooperatív tanítási órák

A gyerekek által leginkább kedvelt munkaforma a csoportmunka, mivel a heterogén csoportokban a gyengébb képességű tanuló társai segítségével tanulhat játékosan. A jobb képességű gyerekek élvezettel segítenek társaiknak, betöltve a „kis tanár” szerepét.

A csoportmunka során megtanulják tanulóink egymást elfogadni, együttműködni, együttdolgozni. Ez a módszer sikerélményt biztosít minden csoporttagnak, hiszen mindenki jó valamiben, és így kiegészítik egymás munkáját. Ebben a munkaformában a pedagógus szerepköre is megváltozik, partnerként támogatja diákjait.

Interaktív tananyagok alkalmazása a tanítási órákon

Iskolánk jól felszerelt interaktív tantermekkel és interaktív tananyagokkal rendelkezik. A gyerekek nagy érdeklődéssel és élvezettel vesznek részt ezeken az órákon. Szívesen kihasználják a technika lehetőségeit. Ezzel a módszerrel könnyebbé tesszük a tanulási folyamatot, mivel több érzékszervet is bevonunk az ismeretek elsajátításába.

Hazánkban a hagyományos iskolai oktatás során az egyes tudományoknak egy-egy iskolai tantárgyat feleltetünk meg, s a tanár feladata, hogy „kicsiben”, a tanulók életkori sajátosságaihoz igazítva tanítsa meg a tudomány egyszerűsített elemeit.

A világ azonban nem tantárgyakra bontva működik. Amerikai reformpedagógusok vetették fel, hogy az oktatás során nem egymástól elhatárolt részeket, hanem a világ komplexitását kell megmutatni a gyerekeknek, hisz a világ is összetett jelenségekből áll, s lényegében minden feladat megoldásához mozgósítani kell mindazt, amit az ember tud.

A projekt-módszer lényege nem az ismeretek átadása vagy az, hogy a tanulók ismereteket halmozzanak föl, hanem hogy kifejlessze képességeiket, használható tudást szerezzenek az élet legkülönfélébb területein. A projektpedagógiában a gyereket nem fejlesztik, hanem fejlődik. Ennek érdekében szükség van a tanuló érdeklődésére, annak folyamatos ébrentartására, végső soron tehát a motivált tanulásra. A feladat végzése során jórészt önálló munkával, szükség szerint a projektcsoporton belüli belső munkamegosztással, (kiscsoportok szervezésével), a tanórai és a tantárgyi keretektől függetlenül tevékenykednek. A munka során szükséges tudnivalókat maguk kutatják fel, osztják meg egymással meglévő és frissen szerzett tudásukat, és az egyéni képességek és tehetségek figyelembe vételével alakítják az egyes munkafolyamatok elvégzését. A projekt-orientált tanítás tehát integratív jellegű és interdiszciplináris.

Lényeges eleme a módszernek, hogy eredményeit nyilvánosságra kell hozni: a bírálat és a kritika közösen történik. Mindez bőséges lehetőséget kínál a szociális tanulásra. A feladat megoldásához elengedhetetlen a résztvevők, illetve a kiscsoportok egymás közötti kommunikációja. Csupa olyan helyzet, ami a tanulóknak rendkívüli lehetőséget ad tehetségük kibontakoztatására, de amely helyzetek merőben szokatlanok a hagyományos tanórai keretekben. A projektmódszerbe kiválóan illeszkedik a kooperatív óra- és foglalkozásvezetés, ahol a tanár mintegy koordinátorként van jelen.

A projekt produktuma lehet egy tárgy, egy modell, írásmű, plakát, kiállítás, előadás, játék, rendezvény vagy kirándulás.

Gyakorta alkalmazott projektmódszer a projekthét, amit mi is meg szoktunk rendezni.

Iskolánk idén negyedik alkalommal rendezett erdei iskolát – azaz iskolán kívüli projekthetet - Felsődobszán, intézményünk üdülőjében, a gyerekek legnagyobb örömére. Az egy hét alatt a gyerekek az ismereteket elsősorban a természetben sajátítják el. A feladatok nagyon gyakorlatiasak, a tanulók az elméleti tudásukat a gyakorlatban kamatoztatják. A kötetlenebb munkaforma változatosabbá teszi az iskolarendszert, nagyobb motivációval bír. Az osztályfőnökök és a tanárok a nap 24 óráját együtt töltik a tanulókkal, ezáltal jobban megismerik egymást, amely közösségformáló szerepet tölt be.

Az iskolai projekteket a gyerekek nagy odaadással végzik, az elkészült produktumok nagyon változatosak, kreatívak. Jó példa az iskolai projektre a 2009/10-es tanév – a TÁMOP 3.1.4. kompetencialapú-oktatás bevezetésének keretében megvalósult – témahete, amelyeken a gimnázium és a szakiskola 9. és 10. évfolyamos tanulói vettek részt.

Hátránykompenzáció

Iskoláink tanulóinak 60%-a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, ezért a megfelelő pedagógiai módszerek alkalmazása mellett fontos megtalálnunk azokat az egyéb megoldásokat, amelyek a hátrányok csökkentésén keresztül a tanulási sikerekhez és az iskolai kudarcok leküzdéséhez hozzájárulhatnak. A legfontosabb módszereinket az alábbiakban foglaljuk össze.

Szociális támogatás

A számos területre kiterjedő (tankönyvvásárlási, utazási, speciális étkeztetésre irányuló) támogatás jelentőségét az adja, hogy ezek nélkül a tanulók többsége nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudna az oktatásban részt venni.

A belépő tanulók felzárkóztatása

A program célja a tanulók olvasás – írás – számolás terén mutatkozó hiányosságainak feltérképezése és pótlása (tantárgyi szintfelmérés). A 2009/10-es tanévben két párhuzamos felzárkoztató osztályt is indítottunk a 9. évfolyamon. Tanulóink az év sikeres zárása után – képességeiknek megfelelően – szakmai alapképzésre mehetnek vagy akár gimnáziumi osztályban is folytathatják tanulmányaikat.

Egyénre szabott speciális programok

Az egyéni programok alkalmazása az alábbi fő területekre irányul:

·     speciális, a tanuló beilleszkedését elősegítő kommunikáció kialakítására tanárok-tanulók között,

·     a szülő-tanuló-pedagógus részvételével megvalósuló, háromszereplős (tripartid) fogadóórák megszervezésére, valamint

·     a tanulóval közösen kialakított haladási ütemterv készítésére és „szerződésben” történő rögzítésére.

A sikereket elősegítő iskolai és tanórai szintű programok

Annak érdekében, hogy az oktatás megfelelő hatékonyságú legyen, az átlagos közoktatási képzéstől eltérően igyekszünk néhány fontos változtatást is megvalósítani a tanórákon, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze:

·     kiscsoportokban (max. 15 fő) történő tanítás,

·     modern pedagógiai módszerek alkalmazása (differenciálás, kooperatív óra, projekt),

·     emelt óraszám biztosítása magyar nyelv és irodalom, történelem, és matematika tantárgyakból.

Intézményi szintű megoldások

A hátránykompenzáció intézményi szinten is számos változtatást igényel, amelyek a következők:

·     iskolabusz biztosítása, amely háztól-házig közlekedik,

·     speciális, szervezett keretek között megvalósuló, rendszeres tanórán kívüli programok,

·     rendszeres szakmai továbbképzés a pedagógusok számára,

·     kollégiumi elhelyezés biztosítása, amely indirekt nevelési tényezőként funkcionál,